Giufa
Másnap reggel felkel az asszony, de hát nem kel fel Giufa. Halottnak tetette magát a huncut. De az anyja ezt nem tudta. Felsirta a házat, az udvart, az utcát, jajgatott:
– Jaj, jaj! Meghalt a fiam, az én édes, drága fiam, Giufa!
Hát bizony, ha meghalt, el kellett temetni. Vett a szegény asszony koporsót, abba belefektette, aztán elvitték a templomba. Ott a papok énekeltek, imádkoztak a koporsó mellett.
Mikor az egész városban hire ment, hogy Giufa meghalt, mondotta a mészáros, a pék, az olajkereskedő, a korcsmáros:
– Na, mi ugyan jó vásárt csináltunk tegnap. Már most ki fizet nekünk?
A sajtkereskedő azonban gondolta magában: