Vaskalapos János
– Annak köszönheted a megtiszteltetést, hogy én voltam a János szolga, és most jöttem a béremért!
– Ó – azt mondja -, felséges uram, nincs szükséged már neked arra!
– De még nagyon is, hát csak emlékezz, hogy miben is egyeztünk meg!
Azzal odaállíttatta maga elé a gazdát, s úgy ráütött a kisujjával, hogy menten odalett. Ugyanígy járt a gazda felesége, aki még a gazdán is túltett a gonoszságban, neki sem kegyelmezett Vaskalapos János.
– Hívjátok csak a bírót is elő! Hadd ütök egyet arra is, ne higgye, hogy az igazságra csak úgy rá lehet tenni a harangot! Meg hogy soha többé nem kerül elő alóla!
Azóta is emlegetik a népek, hogy volt, mikor a rengeteg vagyont szétosztotta János a szegények között. Csak a mesének szakad itt vége.