Vaskalapos János
– Ha szólok, hogy húzzatok fel, akkor húzzatok ám azonnal!
Vaskalapos János már tudta, hogy egynek sem lesz bátorsága lemenni, de hagyta, hadd próbálkozzanak. Fanyüvő félútról kiabált vissza, hogy meggondolta magát, ott lenn büdös van. Vasgyúró kicsivel tovább lement. Hegygömbölygetőről meg már azt hitte, különb a többinél, úgy kellett a kötelet engedni utána. De mikor meglátta a kígyókat odalenn, az is rángatta a kötelet, hogy büdös van. Akkor azt mondja Vaskalapos János:
– Na, eresszetek le. Nékem nem lesz büdös.
Leengedték.
Mikor már annyira leért, hogy a kígyók ágaskodtak utána, megfogott egyet, az egyből kinyúlt, s mint ostorral, véle csapkodta el a többit. El is kúsztak, mehetett szabadon. Akkor látta, milyen szép hely ez itt, ez az alsó világ. Jó sokáig bolyongott benne, amíg talált egy öregembert, aki két ökörrel szántott. Egy lány volt az ostorosa, de az nagyon rítt.[7] Kérdi az öreget, hogy miért rí a lány.