Vaskalapos János
Nekiugrott a kis emberke, de ő elkapta, és a malom oldalához vágta. Aztán kivitte, s szakállánál fogva egy fához kötötte. Megjön a többi nagyerős, dicsérik, hogy milyen jó kását főzött, ő nem is szólt, míg jól nem laktak, de tovább már nem bírta:
– Szégyellhetitek magatokat, hogy egy kis arasz ember ette meg tőletek a kását!
– De hát mi lett vele?
– Fához kötöttem a szakállánál fogva.
– Mutasd, hadd lássuk!
De nem volt sehol, mert elhúzta magával a fát. Egy lyuknál leltek rá a fára meg a rácsomózott szakállra.
– Menjünk le, nézzük, honnan jár fel! – S egy jó erős kötélen Fanyüvő már indult is lefelé.