Vaskalapos János
– Köszönöm, te legény, hogy megmentettél, megszolgálom, ha már odafenn leszünk. Ennek az aranytűnek meg aranyollónak nem tudom, mi hasznát veszed, de azért fogadd el ajándékba tőlem.
Megköszönte, fogta a kardot, s a kilencfejű sárkánynak már annyi ideje sem volt, hogy megkérdezze, mit keres az apja országában. Benyitott az ajtón, és lekaszabolta. Itt is kapott aranytűt, aranyollót.
A harmadik, a tizenkét fejű sárkány már kinn várta a kastélya előtt.
– Gyere csak, ha van bátorságod! Nekem annyi erőm van, mint a másik két testvéremnek együttvéve!
– Nem félek én tőled sem! – mondta János. De a legkisebb királylány titokban a fülébe súgta: