Vaskalapos János
Sok időbe tellett, amíg ezt kisütötték, annyiba, hogy már ő is gyanút fogott odalenn, követ csomózott a kötélre maga helyett. Visszaesett a kő, és ebből már tudta, hányadán áll.
De hogy menjen fel innen?
Kezdett esni közben a kénköves eső is, odahúzódott egy fa alá, hát fentről nagy madársipogást hall. Felnéz, látja, hogy két csupasz madár ázik fenn a fészekben.
– Még elpusztulnak! – ijedt meg. Gyorsan a kalapja alá vette őket. Aztán hogy elállt az eső, s épp rakja vissza őket, megjön suhogva az öreg madár.
– Kívánj akármit a jóságodért!
– Nincs nékem csak egyetlen kívánságom, szeretnék már feljutni innen, mivelhogy semmi dolgom itt. Elpusztítottam az Araszembert, a fiait lekaszaboltam.