Vaskalapos János
– Pihenjünk – mondta a madár, majd azt kérdi tőle: – Miféle hús volt ez a legutóbbi, ilyet én még nem ettem.
– A combomból kellett kivágnom, mert már nem maradt az ökörből. Mind elkérted, s féltem, hogy nem jutunk fel.
– Nem kellett volna – mondta a madár. Felöklendezte a húst, s a helyére ragasztotta. Azzal lerepült az alsó világba, János meg elindult az aranytűkkel, aranyollókkal a zsebében a városba, ahol a királylányok laktak.
A város szélén betért egy öregasszonyhoz, és kovártélyt kért tőle. Az öregasszony szívesen fogadta, ő meg ahogy kipihente magát, megkérdezte tőle:
– Hát a királykisasszonyok megesküdtek-e már?