Vaskalapos János
– Hála neked, mert akkor itt nem esik többet kénköves eső! Én pedig viszlek a felső világra, csak egy ökör húsát pakold fel a hátamra két akó vízzel, s máris mehetünk. Jobbra tekintek, húst teszel a számba, balra tekintek, vizet öntesz, etetsz-itatsz, míg fel nem érek véled.
Elment hát János az öregemberhez, mondja neki, hogy kéne egy ökör, mert egy kis bajba került.
– Vigyed mindet!
– Egy is elég. Meg két akó víz is kéne.
Összeszedték, ami kell, felpakoltak, indult vele a madár felfelé. Aztán addig tekingetett jobbra húsért, hogy mind elfogyott, saját combjából kanyarintott János, úgy értek fel nagy nehezen.