Vaskalapos János
– Felséges apám, tudja-e, hogy szolgagyerek voltam, és a gazdám még most is tartozik a béremmel? Adjon kíséretet, hogy elmehessek érte!
– Nem kell az neked, fiam, miért mennél? – ellenkezett a király.
De hogy elmondta János, milyen gazda volt az, hogy hasított szíjostort a szolgái hátából, hogy őt is el akarta tenni láb alól, belátta, az imént rosszul szólott.
Felkerekedett hát a leendő király egy csapat katonával. Hírnököt is küldött, hogy jön látogatóba, s egy ilyen és ilyen nevű gazdánál száll meg éjszakára. Örült mindenki, legjobban a gazda, aki nem tudta kitalálni, mire ez a nagy megtiszteltetés. Meg is kérdezte, ahogy módja lett rá.