Vaskalapos János
– Tudod, fiam, idelenn csak egy kút van, s az is az Araszember kútja. Aki itat belőle, annak minden itatáskor adni kell valakit, hogy elpusztítsa. Hát most a lányomra került a sor. Még ráadásul dühös is, mert valaki a fenti világon csúnyán elverhette, a szakálla is oda lett.
– Na – azt mondja erre Vaskalapos János -, éppen őt keresem. Ne búslakodjon, nem kell a lányának meghalnia. Itt vagyok én, megvédem, csak mondja meg, hol van az Araszember.
– Ül a kútjában, várja, hogy itassak.
– Honnan lehet azt tudni, hogy most már jön felfelé?
– Füstölni kezd a kút, aztán nagy lánggal égni, akkor jön ki.
– Na, menjünk, itassunk meg. Előbb én félrehúzódok a kúttól, tegyen úgy, mintha ott se lennék. Lányom, te meg ne sírj, mert téged már nem fog bántani!