Vaskalapos János
– Olyan sötét van, nem is látok semmit!
– Nem kell, hogy láss, onnan fel nem jössz többet! – indult haza a bíróval a gazda.
Mikor már úgy gondolta, hogy mind elmentek, felemelte a harangot, és kimászott alóla.
– Na – mondta -, én ehhez a gazdához nem megyek vissza, széjjelnézek a világban egy kicsit!
Épp egy nagy erdőn ment keresztül, s látja, hogy egy ember úgy nyövi fel tövestül a fákat, mint az asszonyok a kendert. Ráköszön:
– Látom, hogy jó erős ember vagy! Van-e nálad erősebb?
– Van, de ha itt volna, csak kiállnék vele!
– Tudod, hogy hívják?
– Tudom hát. Vaskalapos Jánosnak.
– Az én vagyok.
– No, gyere, birkózzunk meg!