Ámor és Pszíhe
Bizonyosan megölik, – gondolta magában – de hát a halált most már örömmel fogadta volna. Leheveredett a földre és aludni próbált. Ekkor egy kis galamb, mely a magtárból épen a mezőre igyekezett, észrevette szegény Pszíhe baját, egy pillanat alatt összegyűjtötte a testvéreit, megkérte őket, hogy könyörüljenek rajta és végezzék el helyette ezt a munkát.
Napszálltakor minden szem mag ki volt válogatva s a zacskóba volt rakva. Hanem azért Pszíhe reszketve várta Afrodite haza jövetelét, mert érezte, hogy akármit csinál is, az istennő sohasem lesz azzal megelégedve.
Igy is történt. Afrodite hazajött és bosszúra szomjazva kiáltotta: