Ámor és Pszíhe
Alighogy a levegőbe röppentek, hangosan kiáltott fel az idősebbik testvér:
– Mért is van ennek a Pszíhének különb sorsa, mint minekünk? Szerét-számát nem tudja a kincseinek, szép fiatal férje van és olyan rabszolgái, akik a levegőben repülnek, mint a madarak. Bizony, elmult már az az idő, mikor elhagyatva üldögélt az apánk palotájában és egy kérő sem közeledett hozzá. De akármilyen elhagyatott volt is odahaza, itt úgy bánnak vele, mint egy istennővel, én meg oda vagyok láncolva egy kopaszfejű, görnyedthátú öreg férjhez!
– Az én sorsom még a tiednél is rosszabb, – morgolódott a középső testvér – mert nekem egy olyan férjet kell ápolnom, aki mindig beteg és nagy ritkán ha elenged az oldala mellől. Hanem azt mondom neked: ne hízelegjünk Pszíhe hiúságának azzal, hogy elmondjuk a szüleinknek, milyen jómódban és boldogságban láttuk. Inkább azon gondolkozzunk, hogyan alázhatnók meg, hogyan ronthatnók meg a boldogságát.