Ámor és Pszíhe
A két nénje sírása, sóhajtozása elbolondította Pszíhét; beleesett a verembe, amit ezek a gonosz teremtések ástak neki.
– Igaz, – mondotta reszkető hangon – hogy sohasem láttam a férjem arcát és sokszor mondotta, hogy amint megpillantom, örökre elhagy. A szava mindig kedves és lágy volt, s az érintése sem olyan, mintha sárkány volna. Nehezen tudom elhinni, amit mondtatok; de ha igazán így van, kérlek, segítsetek rajtam ebben az iszonyú veszedelemben!
– Hiszen azért jöttünk, – mondta a középső testvér – és én meg is mondom, hogy mit cselekedjél. Még ma éjszaka tölts meg egy lámpást olajjal, csavard be vastag szövettel, hogy ne lássék a világa; aztán rejts el egy éles kést a kebeledbe. Mikor a sárkány elaludt, lopódzzál óvatosan a lámpához, rántsd le róla a szövetet, hogy lássad, hova vágj a késsel; mert véged van, ha a sárkány fölébred, mielőtt a fejét levágtad volna.