Ámor és Pszíhe
– Ó, hát nem bízol bennem? – kiáltott fel sírva Pszíhe. – Pedig megmutattam ma, hogy tudok hallgatni! Hadd bizonyítsam be újra. Engedd, hogy Zefírrel még egyszer elhozassam a nénéimet, akkor aztán sohasem kérek tőled semmit többé.
A férje sokáig nem akarta teljesíteni ezt a kívánságát, de Pszíhe addig sírt, könyörgött, hogy végre is beleegyezett és elküldte Zefírt a két asszonyért. El is jöttek azok szívesen, szaladtak Pszíhéhez, ölelgették, csókolgatták, mézes-mázos szavakkal hízelegtek neki, Pszíhe pedig majd felforgatta értük a palotát. Most is, mint a multkor, megkérte őket, hogy válasszák ki a kincseskamarájából, amit legjobban szeretnek. Aztán kimentek a szökőkút mellé és egy fa alatt pompás gyümölcsöket kezdtek eddegélni.