Ámor és Pszíhe
Pszíhe megígérte, hogy teljesíti láthatatlan férje parancsát. Édes boldogságban mult el egyik hét a másik után. De egy reggel Pszíhe mégis úgy érezte, hogy nagyon egyedül van és sírni kezdett, amért sohasem láthatja többé a nénjeit, de még csak tudtukra sem adhatja, hogy él. Egész nap sírva üldögélt a palotájában, s mikor leszállt az este és meghallotta férje hangját, kitárta a karját és zokogva ölelte meg.
– Mi bajod van, édes feleségem? – kérdezte a férje és Pszíhe érezte, hogy gyöngéd ujjak simogatják a haját.
Ekkor elpanaszolta minden bánatát. Hogy lehetne boldog, még ezen a gyönyörű helyen is, mikor a nénjei még most is siratják? Ha csak egyszer láthatná őket és megmondhatná nekik, hogy él, nem kivánna soha ennél többet. De ha ezt sem teheti meg – akkor bizony kár, hogy a szörnyeteg fel nem falta!