A kigyóbőr

Olvasási idő: 21 Perc

Aztán kezébe vette a kigyóbőrt s megrázta hétszer, közbe-közbe bűvös szókat mondván, megjelentek a szolga lelkek.

– Mit parancsolsz, kedves gazdánk?

– Nem egyebet, mint azt, hogy tüstént, ebben a szempillantásban, teremtsetek elő nekem érczvirágból, sáraranyból, ezűstszálból font kosárkát, s abba szedjetek a tündér kertből, a boldogság fájáról mindenféle aranyalmákat. Alig hangzott el a parancs utolsó igéje, ime! már az asztalon állt a csodaszülött kivánsága. – Abban a kigyóbőrben, melyet az emberek csodájára kellett neki viselni, állt minden bűvereje.

Aztán a csodaszülött ismét magára vette a kigyóbőrt, levetette a závárt, befűzte a madzagot, levette a teritőt az ablakról, s bekiáltotta édes anyját.