A kigyóbőr
A szegény asszony nem szólt semmit, csak a fejével intett, hogy úgy van.
– No leányom, itt van ez a kobak, ép most merítettem tele a tej- s mézfolyóból, húzz belőle.
A szegény asszony elvette a kobakot s jót húzott belőle. Ettől a csoda italtól elébbi erejét mindjárt visszanyerte.
– No leányom, itt van ezen a rózsatányéron madár-látta, madár-szedte égi manna: egyél belőle, lakj jól.
A szegény asszony, hogy éhes volt, jóllakott az égi mannából; ettől még jobban megerősödött.
– No édes leányom, várj csak egy kicsit, majd mindjárt aratok én a selyemréten ezüst-sarlóval selyemfűvet: feküdjél le rá, pihend ki magad.