A kigyóbőr
A jó öreg asszony pedig elbiczeget a selyemrétre, kezébe kapván az ezüst-sarlót, hirtelen egy egész kötő selyemfűvet aratott s ezzel tért vissza. Hirtelen a kamrába, hogy a fia meg ne lássa, jó ágyat vetett a selyemfűből s beteritette ezüst lepedővel.
A szegény asszony lefeküdt s azonnal elnyomta a buzgoság: elaludt.
Haza jön az öreg asszony fia, a Dávid s még messziről kiabálta:
– Idegen bűzt érzek! idegen bűzt érzek!
Jó édes anyja elébe megyen, megfogja a kezét, megsimogatta az állát, s azonnal lesimult égfelé álló ezüstszakála.
– Nem idegen bűz az édes fiam, hanem a más világról van itt egy szegény asszony, ki csodaszülött fél-kigyó, fél-ember férjét keresi, ki őt átok alatt hagyta: nem tudsz-e felőle valamit?