A kigyóbőr
Ezen a selyemréten talált három palotát. Bemegyen az elsőbe, melyet ezüstvirágú kert vett körül, az ezüstvirágu kertet pedig tej- s mézfolyók szeldelték át. Ezeken az ezüstvirágokon termett az égi manna, melyeket arany tollú madárkák danolva csipkedtek le s lehullatták a pusztában vándorló embereknek. Mondom, hogy ideért bemegyen az első palotába, hol Dávidné, a hold anyja lakott. Köszön neki:
– Adjon isten jó napot, édes öreg anyám!
– Fogadj isten, édes leányom, hát mi járatban vagy?
– A csodaszülött fél-kigyó, fél-embert keresem: nem hallott róla valamit édes öreg anyám?
– Én nem hallottam; hanem várakozzál édes leányom, ma jön haza Dávid fiam; ő a kerek földet összejárja, – ha csak ő nem tud felőle, úgy senki a világon! Hanem a mint látom, te éhes is vagy, fáradt is vagy, szomjas is vagy?