A kigyóbőr
– Adjon Isten jó napot, édes öreg anyám!
– Fogadj isten, édes leányom! hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár se jár?
– Átok alatt hagyó, csodaszülött fél-kigyó, fél-ember férjemet keresem: nem hallott-e valamit róla édes öreg anyám?
– Én nem hallottam; hanem majd haza jön a fiam a Szél, ki a tű fokán is keresztűl bujik: ha csak az nem hallott felőle valamit, ugy senki a világon!
– De te leányom, a mint látom, éhes is vagy, szomjas is vagy, fáradt is vagy.
A szegény asszony nem szólt semmit, csak a fejével ütött rá, hogy úgy van!
– Nó ha éhes vagy, itt van ez az egypár aranykörtve, melyet a fiam a Hajnalkertben szakitott, edd meg ezt.