Vilfridur Völufegri
Hej, milyen nyugtalanul aludtak a törpék! Még nyugtalanabbul, mint az előző éjjel. De Vilfridur nem költötte fel. Aludtak a törpék, hánykolódtak, vergelődtek az ágyban reggelig, akkor aztán felkeltek. Mentek az erdőbe s ugyancsak a lelkére kötötték Vilfridurnak, nehogy be találja ereszteni az anyját! Szóba se álljon vele többé.
Azalatt meg az asszony otthon elővette a tükrét, nézte, nézegette magát benne s kérdezte újra:
Szép tükröcském, mondd meg nyomban: Mit csinál Vilfridur, hol van?
Felelt a tükör:
Vilfridurt kérdezed? Jól van, igen jól van.
Két törpénél lakik egy sziklakunyhóban.
Hej, mérgelődött az asszony! Majd megpukkadt mérgében. Nem találta a helyét, szaladt egyenesen az erdőbe, ottan is a sziklához, kopogtatott az ajtaján. Hizelkedett, kedveskedett neki: