Vilfridur Völufegri
Hej, de szörnyü haragra lobbant az asszony! Hát nem pusztult el az a haszontalan rossz leány? Nem volt otthon maradása, egyszeribe indult az erdőbe, egyenesen a sziklához, ahol Vilfridur lakott. Kopogtatott az ajtón. Beszólt Vilfridurnak:
– Jó reggelt, Vilfridur! Visszajöttem, eressz be édes fiam, haza akarlak vinni.
– Nem, nem, – mondotta Vilfridur – nem megyek veled, nem nyitom ki az ajtót. Megtiltották a törpék.
– Ó, édes lányom, ne haragudj, – mondotta az asszony. – Látod, megbántam, amit cselekedtem. Nézd, hoztam neked egy szép arany gyűrüt. Ez a nagyanyádé volt. Ha csakugyan nem jössz haza, nesze, itthagyom neked.