Vilfridur Völufegri
A király magánkívül volt a haragtól.
– Milyen ítéletet érdemel? – mondotta a király. – Ilyen esetre nincs ítélet a törvénykönyvben. Mondj ítéletet: rád bízom.
Mondotta a házigazda:
– Ihol, király, itt van a tűz felett egy üst. Abban forr a víz. Ebbe a forró vízbe teszem belé ezt a gyalázatos embert, hadd égjen porrá. Úgy-e, megérdemli?
– Meg, meg, – mondotta a király, – tégy vele, amit akarsz.
Abban a pillanatban Raudúrt megragadta a szép daliás ember, beledobta az üstbe s izzé-porrá égett a teste. Akkor aztán a királlyal szépen bementek a szomszéd szobába s hát íme ott ült egy széken a királyné. Hej, Istenem, volt öröm, mikor meglátták egymást!