Vilfridur Völufegri
Azzal rámutatott egy székre, amely ki volt verve szeggel s mondotta Raudúrnak:
– Ülj le oda!
Akart, nem akart Raudúr, de olyan hangon beszélt a gazda, hogy le kellett ülnie a székre. Ahogy leült, nagy hirtelen elővett a gazda egy nagy vörös gyűrüt, azt a karjára húzta Raudúrnak s mikor ráhúzta, mondta neki:
– Na, most mondjad a történetedet.
Elkezdette mondani Raudúr a történetét, de csak az elejét mondotta helyesen, igazán. Amint a lányának a dolgához kezdett közeledni, félre facsarodott az igaz útról: elkezdett hazudozni. Megszólalt ekkor a házigazda:
Vörös gyűrü, szorítsad,
Nem mondja az igazat!
Szegek, ti is szúrjátok,