Az átváltozás

Olvasási idő: 5 Perc

Volt egyszer egy igazhívő ember. Ennek az igazhívő embernek az volt a legnagyobb vágya, hogy egyszer Mekkába zarándokolhasson. Gazdag ember volt, csak aranya két nagy korsóval, hanem nem tudta, hova tegye, hova rejtse az aranyát. Lakott a szomszédjában egy zsidó szabó. Gondolta magában az ember, hogy a két korsó aranyat rábízza a szomszédjára. Hanem, hogy a zsidó meg ne tudja, mi van a korsóban, zsírral bevonta mind a két korsó tetejét. Gondolta, a zsidók úgy sem eszik a zsírt, rá sem fog nézni a korsóra.

Úgy tett, amint gondolta. Átvitte a két korsót a szomszédhoz s megkérte, hogy őrizze, amíg Mekkából visszakerül.

Na, elment az ember Mekkába, a két korsó meg ott maradt a zsidónál. Egyszer a zsidó felesége, amint a szobában takarított, hozzáütött véletlenül az egyik korsóhoz és eltörte. Hát Istenem, mi történt! Az a sok arany, ami a korsóban volt, szerteszét gurult a szobában.

– Jer, jer, – kiabált az asszony az urának. – Nézz ide, mennyi arany!

– Az ám, ez arany, – mondotta a zsidó.

Mindjárt elővették a másik korsót is, azt is eltörték. Bezzeg, hogy az is tele volt arannyal. Gondolták magukban: Hiszen az igazhívő két korsó zsírt hagyott náluk, az aranyat szépen megtarthatják maguknak. Majd vesznek más korsót, épen olyat, amilyen ez volt, azután megtöltik zsírral, s mikor az igazhívő hazajön, szépen átadják neki.

Úgy tettek, amint határozták. Esztendő mulva azután hazajött az igazhívő, átalment a szomszédjához és kérte a korsókat.

– Itt van, barátom, – mondotta a zsidó.

– Köszönöm, hogy megőrizted, – hálálkodott az igazhívő, s a korsókat hazavitte.

Amint hazaért, első dolga volt, hogy a zsírt leszedje a korsók tetejéről és megnézze az aranyait. Hát, Uram, Teremtőm, a korsó fenékig zsír! Szörnyű haragra lobbant, szaladt vissza a zsidóhoz s mondotta neki:

– Mi dolog ez, szomszéd, én neked két korsó aranyat adtam őrzésre s te meg zsírt adtál helyettük!

– Bizonyosan, ha arany volt benne, zsírrá változott, – mondotta a zsidó.

Hanem az igazhívő nem elégedett meg ezzel a válasszal. Elment panaszra. Egyenesen Harun-al-Rasid szultánhoz ment. Leborult a szultán előtt az igazhívő, mondotta:

– A próféták törvénye beszéljen belőled! Én ennek a zsidónak általadtam két korsót, mind a kettő tele volt arannyal. Azért adtam, hogy őrizze meg, amíg Mekkába zarándokolok. Mikor azután visszatértem, arany helyett zsírt találtam a korsóban.

– Igaz ez? – kérdezte a szultán.

– Igaz, felség, hogy ő zsírt talált a korsókban, de ha arany volt bennük, egyéb nem történhetett, az arany zsírrá változott.

Mondotta a szultán:

– Igaza lehet ennek az embernek. Nagy az Istennek az ő hatalma, megtörténhetett ez a csuda is. Menj, fiam, – szólt az igazhívőnek – én rajtad nem segíthetek.

Az igazhívő hazament nagy búval, bánattal, nem találta helyét, nem volt sem éjjele, sem nappala, nem tudta, mit kezdjen, merre forduljon, hogyan szerezze vissza az aranyát. Egyszer aztán, amint járt-kelt a városban, nagy búsan, találkozik Abu-Novasz-szal. Ez az Abu-Novasz híres tréfacsináló, nagy huncut ember volt. Kérdi a zarándok embert: