Vilfridur Völufegri
– Na, most mit csináljunk? – mondotta a király.
Mentek fel s alá, bolyongtak jobbra-balra; végre aztán láttak messziről valami világosságot. Elindultak abba az irányba. Hát csakugyan volt ott egy kis kunyhócska; annak a szép daliás embernek a kunyhója volt az. Kopogtatott az ajtón, kilépett az a szép daliás ember, a király köszönt, ez meg fogadta nyájasan s betessékelte a kunyhóba. Aztán leültette, vacsorát adatott nekik. Ettek, ittak, vígan voltak. Mikor azonban lefekvésre került a sor, azt mondja a házigazda a királynak:
– Ime, itt az ágyad. A legpuhább ágyba feküdj le. Neked azonban – fordult Raudúrhoz – nem vettettem ágyat s nem is vettetek addig, amíg a történetedet el nem beszéled.