Vilfridur Völufegri
– Mi történt, mit csináltál? – kérdezték a törpék.
Vilfridur elmondta, hogy mi történt vele és azt is, hogy mit hallott, mit mondott az anyja. A törpék egyszeribe keresgélni kezdettek az aranyaik között s csakugyan találtak is egy olyan aranyat, amely egészen az a fajta volt, mint a gyűrü. Azzal csak megérintették a gyűrüt s abban a pillanatban kettéroppant. A gyűrü leesett Vilfridurnak az ujjáról s mindjárt jobban is lett.
– Lám, lám, – mondották a törpék – nem hallgattál reánk! Vigyázz magadra! – Aztán megvacsoráztak, lefeküdtek, s ismét kérték Vilfridurt, nehogy felköltse, ha nyugtalanul találnak aludni.