Az Aranyszakállú Embör

Olvasási idő: 10 Perc

A királyfi csak nevetött rajta, avvâ’ odább mönt.

A mint mén-möndögél, mögin’ mö’lát egy vadkácsát, mögin’ fő’vöszi a nyilát, hogy maj’ mö’lüvi.

Aszongya neki a vadkácsa:

– Ne lűjj mög, főségös kirájfi, két kis fiókom van otthon, azok meghâ’nak éhön, ha nem hordhatok nekik önnivalót.

A kirájfi ezt is mögsajnáta, ezt se lütte mög.

– No kirájfi, jó tét hejjébe jót várj, möghálá’hatom én még ezt neköd, mongya a vadkácsa.

– Ugyan szögény vadkácsa mivê’ hálá’hatná’d te neköm mög, felel a kirájfi.

– De főségös kirájfi, mongya a vadkácsa, úgy mongyák, hogy egyik högy sohase talá’kozik a másik högygyê’, de egyik élőállat talákozhatik a másikkâ’ mindönütt a világon.