Az Aranyszakállú Embör
Röggê’, mikô’ a kiráj mö’látta a gyerököt, nem tudott hova lönni bámúlatába, de a kirájkisasszon nem hatta annyiba’ a dógot.
– No fő’ségös kirájatyám, ha mögtötte rajtam a na’ gyalázatot, most már engöm esküttessön is össze evvê’ a legénynyê’, mer’ igy is maj’ kisűl a szömöm, úgy szégyöllöm magam.
A király nem is ellenközött, mer’ látta, hogy annak mán mög kő’ lönni miné’ előbb, igy is hamarébb vót a körösztölő, mint a lakodalom, mingyá hivatott hát papot, hóhért, vaskalapot, lakzit laktak, öttek, ittak, maj’ kirugták a ház ódalát. – Lakadalom után azt kérdi a kiráj az új vejétől: „No édös fiam, mos’ mán fiam vagy, hát mondd mög neköm, hogy micsoda mestörségöt tudsz te, hogy mind mö’ tudtad tönni azt a sok csuda dôgot, a mit rád biztam.“