Az Aranyszakállú Embör

Olvasási idő: 10 Perc

– Ho’ne szomorkodnék, mikô’ a kiráj ezt mög ezt monta, ho’ tögyem mög, mer’ ha mög nem töszöm, halálnak halálávâ’ halok mög.

– Azon bizon e’ csöppet se búsûjj, ha ögyébb baj nincs, felel a vadgalamb, mer’ hát ismersz-e engöm, én vagyok a vadgalambok kirájja, a kinek te eccző’ mögkögyêmözté’, azé’ most mög akarom szôgáni a jóságodat.

Evvê’ a vadgalambok kirájja kirepű’t mögén’, asztán kevés idö múva röttentő sok vadgalambbâ’ gyütt vissza, azok mingyá’ neki estek a búzának, még a kiráj ki se gyütt a templombû’, mire úgy széjê’ válogatták, hogy még csak egy szöm buza se maratt az árpa közt, se árpa a búza közt; avvâ’ fő’kereködtek, visszamöntek, a mint gyüttek.