Az Aranyszakállú Embör

Olvasási idő: 10 Perc Ecczö’ a kirájnak ê’ köllött mönni háborúba,gondôkozott, hogy kire kéne bízni az aranszakállu embört, a ki jó’ gongyát visêné, vigyázna rá, hogy ê’ ne szökjön; utójjára is abba állott mög, hogy legjobb lössz a mostoha fiára bízni. Behívatta hát magáho’: „No fiam, neköm most ê’ kő mönni háborúba, te rád bízom hát az aranszakállú embört, jó’ gongyát visêd, önni-inni aggy neki, de úgy vigyázz rá, hogy ha valami módon eleresztöd, vagy ê’ hagyod szökni, halálnak halálávâ’ hâsz mög.“ Evve’ a kiráj ê’ mönt háborúba, a fiatal kirájfi mög mindig az aranszakállú embör kaliczkája körűl vót, hogy valami módon ê’ ne szökhessön, még játszani is oda mönt. Ecczö’ a mint ott játszik, ott lüvődöz az ezüs’ nyilávâ’, egy szép ezüs’ nyilvessző bepattant az aranszakállu embör kaliczkájába. A kirájfi odamönt a kaliczka mellé: – Agygya ki a nyilvesszőmet aranszakállú bácsikám! – Nem adom biz’ én, mongya az aranszakállú embör, eressz ki a kaliczkábúl, akkô’ od’adom. – Nem ereszthetöm ki bácsikám, feleli a kis fiú, mer’ halálnak halálávâ’ halok mög, azt mondta kiráji apám, mikô’ háborúba mönt. Agygya ki a nyilvesszőmet, úgy se vöheti semmi hasznát. Az aranszakállu embör kiadta hát neki a nyilvesszőjét, de azután még jobban könyörgött, addig kérte, rimánkodott neki, hogy mögesött rajta a kirájfi szíve, mer’ igön jó szivű kis gyerök vót, kinyitotta a kaliczka ajtaját, kieresztötte. – No kis fiam, jó tét hejjébe jót várj, maj möghálá’hatom én még ezt neköd, mongya az aranszakállu embör, avâ’ ê’tünt. A kis kirájfi mög ê’ kezdett gondôkozni, hogy mitévő lögyön, ha mögvárja mig a mostoha apja hazagyün a háborúból, ha ê’ nem szökik elűle, halálnak halálávâ’ öleti mög, jobb lösz neki mos’ mán ê’bujdosni világra. Mén möndögél hát a kis kirájfi járatlan járt útakon, högyön, vőgyön; ecczö’ mö’lát egy vadgalambot, mingyá’ kapja a nyilát, hogy maj’ mö’lüvi. – Ne lűjj mög, főségös kirájfi, mongya a vadgalamb, két kis fiókom van otthon, azok mö’hâ’nak éhön, ha nem vihetök nekik önni. A kirájfi mö’sajnáta, nem lűtte mög. – No királyfi, jó tét hejjébe jót várj, möghálá’hatom én még ezt neköd, mongya a vadgalamb. – Ugyan szögény vadgalamb, mivê’ háláhatnád te neköm mög? felel a kirájfi. – De főségös királyfi, mongya a galamb, úgy mongyák, hogy egyik högy soha se talá’kozik a másik högygyê’, de egyik élő állat talákozhatik a másikkâ’. A királyfi csak nevetött rajta, avvâ’ odább mönt. A mint mén-möndögél, mögin’ mö’lát egy vadkácsát, mögin’ fő’vöszi a nyilát, hogy maj’ mö’lüvi. Aszongya neki a vadkácsa: – Ne lűjj mög, főségös kirájfi, két kis fiókom van otthon, azok meghâ’nak éhön, ha nem hordhatok nekik önnivalót. A kirájfi ezt is mögsajnáta, ezt se lütte mög. – No kirájfi, jó tét hejjébe jót várj, möghálá’hatom én még ezt neköd, mongya a vadkácsa. – Ugyan szögény vadkácsa mivê’ hálá’hatná’d te neköm mög, felel a kirájfi. – De főségös kirájfi, mongya a vadkácsa, úgy mongyák, hogy egyik högy sohase talá’kozik a másik högygyê’, de egyik élőállat talákozhatik a másikkâ’ mindönütt a világon.