Hová lett a bárány mája

Olvasási idő: 5 Perc Krisztus Urunk a mikor a földön járt és egyszer magában utazott, megszólitja egy nagy henye, heverő, dologtalan ember: „Apa! fogadj meg engem inasodnak, holtig szolgállak.“ – Nem bánom, mondja neki a Krisztus; avval utaztak együtt tovább mind a ketten. A mint a mezőn mendegéltek gyalogszerrel, azt mondja neki Krisztus urunk: – Hé! amoda van egy falka juh, már én ehetném; ha nem alszik a juhász, most fel ne költsd, csak hadd aludjék kedvére, azután meg pénzünk sincs; csak eredj oda és fogj meg egy jó bárányt, majd megnyúzzuk és megsütjük. – Én! bizony, apa, nem megyek én! Sohasem loptam életemben semmit, annyival inkább bárányt! – No jól van szolga, elmegyek én és hozok, te pedig addig eredj be a faluba, kérj egy kis kenyeret meg sót. – Én, apa, én? Bizony nem megyek én! az apám se volt sem tolvaj, se kéregető, én se leszek! Elment hát Krisztus-urunk maga, megfogott egy kövér bárányt s elhozta; ekkor azt mondja a szolgának: – No mig én oda leszek kenyérért és sóért, nyúzd meg ezt a bárányt, csinálj jó nagy tüzet, hogy annál hamarább megsüthessük. Avval Krisztus-urunk bement a faluba. A szolga pedig hozzálátott a nyúzáshoz, mikor avval is készen volt, tüzet rakott és a bárány máját kivette, megsütötte és megette. Mikor Krisztus-urunk visszajött a kenyérrel és sóval, körülnéz, nem látja sehol a bárány máját. – Hát a mája hol van? kérdi a szolgától. – Micsoda mája? mondja a szolga, sohasem hallottam, hogy a báránynak mája is volna. – De hát hogy ne volna a báránynak, mint mindenféle állatnak, mája; vagy mondd meg, hogy megsütötted és megetted. – Én, hogy ettem volna én meg, mikor nem volt mit megenni? – No megállj, ehén jön az uton két vándorló, a ruhájukról ugy látszik, hogy mészárosok, majd megmondják azok, van-e a báránynak mája, vagy nincs? – Mondják, nem mondják; az apám is juhász volt, de sohasem hallottam, hogy a báránynak mája legyen. Az alatt oda ért a két vándorló. – Megálljanak egy szóra földi, szólt Krisztus urunk, magok, a mint öltözetükről látom, mészárosok; hát mondják meg, van-e a báránynak mája? – Igen, mink mészárosok vagyunk, tudjuk is, hogy van mája, csak ugy, mint mindenféle egyéb latnak. – No szolga, hallod?! mondja neki Krisztus urunk; de a szolga nem hagyta magát, annál jobban állitotta, hogy a báránynak nem volt egy csepp mája sem. Azzal elmentek utjokra mindnyájan. Egyszer meghallotta Krisztus-urunk, hogy egy nagy urnak egyetlen egy szép leánya nagyon beteg, elmentek oda. Krisztus-urunk felvállalta, hogy 24 óra alatt meggyógyitja a leányt, csak rakassanak egy kis házat téglából, abba pedig kemenczét, de a házon se ajtó, se ablak ne legyen sehol sem; a kemenczébe rakjanak jó tüzet, hogy kivül csak olyan meleg legyen, mint belöl. A mint készen volt a kis ház, s a leány ott feküdt a beteg ágyban, Krisztus-urunk kihuz egy pallost a palástja alól s azt mondja: – No szolga, vágd le ennek a lánynak a nyakát.