Amikor apám katona volt
– Jönnek! – majd sodrófát nyomva a kezembe, az asztalhoz ültetett. A következő pillanatban Kondraska lépett be a szobába nénémmel, s mögöttük betódult a rengeteg nép; sokkal többen voltak, mint előbb. Az utcán is nagy volt a csődület, s az emberek mind bebámészkodtak az ablakon. Geraszim apó volt a vőfély; odajött hozzám és azt mondta: – Ki innen! – Megrémültem és fel akartam ugrani, de nagyanyám ekkor így szólt: – Mutasd meg neki a sodrófát és mondd: hát ez mi? – Így is tettem. Geraszim apó erre pénzt dobott a pohárba, majd bort töltött bele és odanyújtotta nekem. Fogtam a poharat és tovább adtam nagyanyámnak. Aztán mi felálltunk, ők pedig leültek az asztalhoz.