Bulka és a vadkan
Elbeszélés
Egyszer a Kaukázusban elmentünk vadkan-vadászatra s Bulka is velem jött. Mihelyt a kopók hajtani kezdtek, s Bulka meghallotta nyiffantásukat, elrohant a hang irányában s eltűnt az erdőben. November volt: a kanok és kocák ilyenkor szoktak a legkövérebbek lenni.
A Kaukázus erdőségeiben, ahol a vadkanok tanyáznak, sok ízletes gyümölcs terem: vadszőlő, toboz, alma, körte, földiszeder, makk és kökény. S amikor ezek a gyümölcsök megérnek, s megüti a dér, a vadkanok annyit lakmároznak belőlük, hogy meghíznak.
Ilyenkor a vadkan olyan kövér szokott lenni, hogy nem sokáig tud menekülni a kutyák elől. Kétórás üldözés után beveszi magát a sűrűségbe s ott megáll. Akkor a vadászok odasietnek ahol elrejtőzött, s rálőnek. A kutyák ugatásáról tudni lehet: áll-e a vadkan vagy szalad. Ha szalad, szűkölve ugatnak a kutyák, mintha ölné őket; de hogyha áll, olyan a hangjuk, mintha emberre csaholnának s versenyt üvöltöznének.