Amikor apám katona volt
Később, mikor már mindnyájan szétszéledtek, apám lefeküdt aludni a hátsó lócára, s engem odavett maga mellé, anyám pedig a lábunkhoz feküdt, így beszélgettek sokáig, talán éjfélig is. Aztán álomba merültem.
Reggel azt mondja anyám: – Haj, nincs tüzelőm! – Kérdi erre apám: – Fejsze van-e? – Van, de ócska, csorba már. – Apám cipőt húzott, aztán fogta a fejszét és kiment az udvarra. Utána szaladtam.
Apám leszakított a tetőről egy gerendát, rátette a tuskóra, gyorsan felvágta és bevitte a házba: – Tessék, itt a tüzelő, gyújts be – mondta anyámnak. – Én pedig elmegyek, nézek valami jó épületfát, hogy helyrehozzuk vele a kunyhónkat. Tehenet is kell vennünk.