Amikor apám katona volt
A pap háromszor mártotta be a csecsemőt a vízbe, azután visszatette Akulina néni karjaiba. A néni durva vászonpólyába csavarta a gyermeket és kivitte anyámhoz a pitvarba.
Mikor azután valamennyien asztalhoz ültünk, nagyanyám két tál kását tett elénk; leöntötte olajjal és megkínálta a vendégeket. Miután mindnyájan jóllaktak, felkeltek az asztaltól és megköszönve nagyanyámnak a vendéglátást, hazamentek.
Odamentem anyámhoz és megkérdeztem: – Mama, hogy hívják a kicsit?
– Ugyanúgy mint téged – felelte anyám.
A kisfiú rút volt: keze, lába vékonyka, és folyton bőgött. Ha éjjel felébredt, akkor is csak sírt, anyám pedig ringatta, dúdolt neki. Közben sopánkodott magában, de azért csak egyre énekelt.