Amikor apám katona volt
Csak akkor köszöntöttek be hozzánk vígabb napok, amikor férjhez adták a nénémet. Egy nap parasztok jöttek hozzánk, és nagy kerek kenyereket meg bort hoztak magukkal. Anyámat is megkínálták borral. Anyácska megkóstolta. Iván bácsi levágott egy karéj kenyeret és odanyújtotta neki. Ott álldogáltam az asztalnál; én is szerettem volna egy kis kenyeret. Odahajoltam anyámhoz és a fülébe súgtam. Anyám elmosolyodott, Iván bácsi pedig így szólt: – Mit akar? Kenyeret? – és lekanyarított nekem egy hatalmas szeletet. Fogtam a kenyeret és kimentem a kamrába. Ott üldögélt a néném s nyomban faggatni kezdett: – Miről beszélgetnek a parasztok? – Isznak – feleltem. Nővérem elmosolyodott és azt mondta: – Azért jöttek, hogy megkérjék a kezemet Kondraska számára.