Az igazságos bíró

Olvasási idő: 4 Perc

Egyszer Algéria királya, Bauakasz, személyesen meg akarta tudni, igazat szólnak-e azok, akik azt mondják, hogy egyik városában van egy igazságos bíró, olyan bölcs, hogy rögtön rátapint az igazságra, s előtte egyetlen csaló sem tudja a hamisságát rejtegetni. Bauakasz kereskedőnek öltözött, s elment lovon abba a városba, ahol a bíró élt. Mikor megérkezett, egy nyomorék koldus közeledett hozzá s alamizsnát kért. Adott is neki Bauakasz, s tovább akart menni, de a koldus belekapaszkodott a ruhájába.

– Mi az? Mi kell? – kérdezte Bauakasz. – Tán nem adtam neked alamizsnát?

– Alamizsnát adtál – felelte a koldus -, de tégy meg még egy szívességet: vigyél el lovadon a piactérig, nehogy a lovak és tevék összetiporjanak engem.

Bauakasz maga mögé ültette a nyomorékot, s elvitte a piactérig. Ott megállította lovát. De a nyomorék nem szállt le. Reászólt Bauakasz:

– Mit ülsz ott, szállj le már, helyben vagyunk.

De a koldus így szólt:

– Miért szállnak le? Enyém a ló; ha nem adod ide szépszerével, menjünk a bíróhoz.

Összecsődültek körülöttük az emberek, Bauakasz hallotta, hogyan vitatkoztak. Mind azt kiabálták:

– Menjetek el a bíróhoz, ő igazságot tesz!

Bauakasz elment a nyomorékkal a bíróhoz. Tömeg állt a bíró előtt, rendre szólítgatta azokat, akiknek a dolgában bíráskodni készült. Mielőtt Bauakaszra került a sor, maga elé hívott a bíró egy tudós embert és egy parasztot: asszonyért pörösködtek. A paraszt azt mondta, az övé az asszony, a tudós ember meg azt, hogy az ő asszonya. A bíró meghallgatta, hallgatásba merült, azután megszólalt:

– Hagyjátok az asszonyt nálam s jöjjetek el holnap.

Amikor ezek elmentek, jött egy hentes meg egy olajárus. Az egyik véres volt, a másik olajos. A hentes pénzt tartott a markában – az olajos meg a hentes kezét fogta. Megszólalt a hentes:

– Én ettől az embertől olajat vettem, s kivettem az erszényemet, hogy fizessek neki, de ő megragadta a kezemet s el akarta a pénzemet venni, így kerültünk ide hozzád: én fogom még kezemben az erszényt, ő meg a kezemet fogja. De a pénz az enyém, az olajos – tolvaj.

Megszólalt az olajárus:

– Ez nem igaz. A hentes eljött hozzám olajat venni. Mikor megtöltöttem a korsaját, arra kért, váltsak fel neki egy aranyat. Elővettem a pénzt, letettem a padra, s ő elkapta s el akart szaladni. Én megragadtam a kezét s idehoztam.

A bíró hallgatott, azután megszólalt:

– Hagyjátok itt a pénzt s jöjjetek el holnap.

Mikor Bauakaszra és a nyomorékra került a sor, Bauakasz elmondta, hogy esett a dolog. A bíró végighallgatta, s a koldust is megkérdezte. A koldus azt mondta:

– Nem igaz egy szó sem. Lóháton jöttem a városon keresztül, ő ott ült a földön s megkért, hogy vigyem magammal. Felültettem a lovamra s odavittem, ahova kívánkozott, de ott nem akart leszállni, s azt mondta, hogy ez a ló az övé. Ez pedig nem igaz.

Elgondolkozott a bíró s így szólt:

– Hagyjátok nálam a lovat, s jöjjetek el holnap.