Amikor apám katona volt
A kunyhónak két kis ablaka volt, és az egyik be volt tömve ócska ronggyal. Az udvar is szűk volt és nyitott; középen egy öreg teknő éktelenkedett. Udvarunkon csupán egy vén, rokkant gebe ácsorgott, tehenet nem tartottunk, s a lovon kívül nem volt más jószágunk, mint két hitvány juhocskánk meg egy bárányunk. Én mindig ezzel a báránykával aludtam. Száraz kenyéren és vízen éltünk. Nem volt, aki dolgozni járjon; anyám örökösen panaszkodott a gyomrára, nagyanyám meg a fejére, és mindig ott kuporgott a kemence mellett. Csak a néném járt munkába, de ő a maga számára kereste a pénzt és nem a családjának; ruhát vásárolt rajta, és azon volt, hogy mielőbb férjhez menjen.