Amikor apám katona volt
Aztán elkezdtünk készülődni a lakodalomra. Aznap korán talpon voltunk valamennyien. Nagyanyám tüzet gyújtott a kemencében, anyám pirogot dagasztott, Akulina néni pedig megmosta a marhahúst.
Néném vadonatúj bőrcipőbe bújt, vörös szarafánt s szép hímzett kendőt öltött magára, és egész nap nem csinált semmit. Később, miután befűtöttek a szobában, anyám is szépen felöltözködött, és sok-sok nép gyűlt össze nálunk; egészen megtelt velük a kunyhó.
Csakhamar, hangos csengettyűszóval, három fogat érkezett udvarunkba. Az utolsón ült Kondraska, a vőlegény, új kaftánjában; fején magas kucsmát viselt. A vőlegény leszállt a kocsiról és bement a házba. Nénémre ekkor ráadták új bundáját s odavezették a vőlegény elébe. Ezután a vőlegény és a menyasszony leültek az asztalhoz, s a fehérnép zajosan ünnepelni kezdte őket. Majd valamennyien felálltak, imádkoztak és kimentek az udvarra. Kondraska felültette nénémet az egyik kocsira, ő maga meg a másikra ült. Aztán az egész násznép elhelyezkedett a kocsikon, keresztet vetettek és elhajtottak. Én pedig bementem a házba és az ablakhoz ültem, lesve, mikor tér vissza a lakodalmi menet. Anyám egy darab kenyeret adott nekem, én megettem, majd úgy, ültömben elnyomott az álom. Egyszer csak anyám felébreszt és azt mondja: