A szardiniai király fia
A Kuvikból lett pásztorfiú, hogy meglátta az isten-adta egy pár cselédkét: egészen odament az ablak alá s megszólitotta az egy pár cselédet ilyeténképen:
– Nó lássátok ékes virágszálak, kik beillenétek az ég virágai közé s még ott is a legszebbek lennétek, no lássátok, úgy-e hogy javatokat akartam; úgy-e van már tündértükörtök; úgy-e hogy már boldogabbak vagytok?
– Van jó pásztorfiúcska, van.
– De én azért mégis csak szánni tudlak titeket; mert mi hasznát veszitek a tündértükörnek, ha nincs igétek.
– Hát mit kellene cselekednünk?
– Nem egyebet, mint azt, hogy holnap lesz az isten napja, holnap papolnak a királyi rezidencziában: jőjetek el oda. Majd a merre mentek, elő találtok egy hét bivalybőrbe varrt asszonyi állatot, kit minden arra jövő-menő arczul-csap, ráköpköd: üssétek ti is nyakon és köpjétek tele a szemét, mert az egy országosan megbélyegzett személy, ki két kopó kölyköt szült. – Azzal ott hagyta az egy pár cselédet.