A szardiniai király fia
– Én leányom, gyöngyvirágom, (még az ördögnek is van gyöngyvirága) királyasszony ne tanitsd anyádat, kinél magok az ördögök is csak egy kanpoltrával érnek többet; tudom én annak az okát, hogy mi búsit engemet: férjedurad első felesége kölykei itt vannak, az az őrdöngös Gubb, – hogy a patvar vigye el! – hozta a nyakamra; de jó helyre jöttek, mintha a bárány a farkas barlangjába jőne, mintha a galamb az ölyv fészkébe repülne, mintha vaktában meztelen késbe szaladnának, mint a kinek isten elvette az eszét! Gubb most elment vadászni, azért azonnal elindulok szerencsét próbálni.
Itt megrázkodott a Kuvik, a halálmadár s azonnal átváltozott egy szép pásztorfiúvá, ki Gubb vára hegy-oldalán báránykáit terelgette. Ott somfordált, ott furugjázgatott szebbnél szebb nótákat.