A szardiniai király fia
– Ha már igy van a dolog, szólt az öreg halász, nem tartóztatlak gyermekeim.
Az anyjuk pedig azalatt megfejte a kútágast; minthogy se hajts ki, se hajts be, s kakastejjel és a hordófenéken összesöprött lisztből hamuban sült vakarót sütött s azt maga-szőtt fehér vászon-tarisznyába téve, a fiú nyakába akasztotta.
A halász pedig papirosba tekerve két kis pénzt dugott a kis fiú zsebébe; de azért ő adott legtöbbet, többet egy királynál, mert mindenét odadta; de erről a kis fiú mitsem tudott.
Az egypár cselédke aztán ment, mendegélt hetedhét ország ellen, még az óperencziás tengeren is túl. S ha elestveledtek is, ha olyan sötét volt is, hogy a kanál is megállott volna benne: aranyhajuk világított, még se tévedtek el!