A szardiniai király fia
– Édes fiam! szólt a koldús, nem szorultam én a ti hamuban sűlt vakarótokra; hanem nyúlj be csak a te jobb oldalon lévő zsebedbe, ott papirosba tekerve két kis pénzt találsz; add ide nekem az egyiket.
Benyúl a kis fiú a jobbik oldalon levő zsebébe, hát meglelte a két kis pénzt s az egyiket odaadta a koldúsnak.
Itt térűl-fordul a koldús, újra elébe került a két szép gyermeknek s alamizsnát kért tőlük.
Most a kis fiú semmitsem szólt, hanem egyenest benyúlt a jobbik oldalon lévő zsebébe, s kihúzván onnan a kis pénzt, szó nélkül odaadta a koldúsnak.
– Nó édes gyermekeim, jótét helyébe jót várjatok! nem vagyok én koldús, hanem rég óta csak azért űlök itt az útszélen, mert ti reátok várakoztam. Azért várakoztam pedig, hogy jó szivetekről meggyőződvén, titeket az igaz-útra vezéreljelek. Azért itt van, tegyétek el a két kis pénzt, majd még hasznát veszitek!.. Ha nem mondjátok is, hogy hová igyekeztek: ugy is tudom; de hamarább elkopnék a ti lábaitok térdig, mielőtt ily állapotban hazaérnétek, hanem jőjetek utánam, én majd haza szállítatlak.