A szardiniai király fia
A kis fiú ott hasalt ugy a kemencze-pánkon. Csak hallgatja, csak hallgatja, hogy mit beszél az ő édes anyja: “ebadta, ördögdobta, vizhozta, gazvette fattya?” Ilyent édes anya tulajdon magzatjának nem szokott beszélni: ez nekem nem édes anyám! ez engem nem hordozott szive alatt s nem szült fájdalommal a világra!
– Hát minek törted el, zsémbeskedik tovább az öreg halászné.
– Nem akartam.
– Nem akartad? csak még az kellene, hogy akartad volna!…. Hol az a kantárszár?! – Ezzel lekapta a kantárszárat a rúdról, mely úgy a kürtő előtt függött, hosszú aranyhaját a kezére tekerte s ütni-verni akarta.
Az öreg halász ép ekkor toppant be a házba s kivette a kis leányt a kezéből.