A szardiniai király fia
A szárdiniai király rezidencziájától nem messze állt egy sivár, kopaszhegy. Vén volt már a kopaszhegy, mert igy híták; – itt-ott lengett a tarkóján egy-egy árvalány hajszál; de ezt sem fonta be foncsikra semmiféle természeti erő, s nem fűzött e közé szép piros szalagot, szép piros virágot. Azért csak vadaknak és csak férgeknek szolgált lakhelyül.
Gubb ezt a vadak tanyáját szemelte ki a két gyermek lakhelyéül; ez illette meg őket.
De ez a Gubb, közbe légyen mondva, ezermester volt; mert e kopaszhegy tetején egy parancsszavára, mint varázslat, tüstént előállt egy kakaslábon forgó, réztetejű vár, s itt tartotta ő a két királyi gyermeket.