Az aranyhajú gyermekek
Oda megy egy udvarbéli a fiuhoz és mondja neki: «Be sok vadat lőttél ma bejem.»
«Sokat teremtett Álláh – feleli a fiu – neked is jut, nekem is», és azzal ott hagyja a faképnél.
A pádisá is megy vissza a palotájába, de egész betegje lett a fiúnak és amint kérdik otthon a baját, mondja, hogy olyan egy csodaszép gyereket látott az erdőben, hogy egész odáig van, úgy megszerette. Aranyos a haja, ragyogó a homloka, a milyet az ő felesége igért volt neki.
Bezzeg megijedt e szóra a bába. Siet a folyóhoz, megpillantja a házat, benéz, hát ott egy aranyhajú lány, akár tizennegyede a holdnak. Szép szivesen fogadja a lány a bába köszöntését, kéri, hogy kerüljön belől.