Az aranyhajú gyermekek
Megkerüli a fiu az ördögasszonyt, magához szorítja, egyet-egyet ölel a derekán és: «Jónapot anyácskám, holtomiglan fiad legyek» kezet csókol neki.
«Neked is jó napot fiacskám – feleli a dev-anya – ha anyácskádnak nem szólítottál volna, ha meg nem öleltél volna, ha az a földbe ásott ártatlan anyád nem volna, azonnal megettelek volna. Szólj fiacskám, mi járatban vagy?»
Elmondja a szegény fiu, hogy a tündérkirályné kertjéből akarna egy ágat.
«Ki tanított téged e szóra, gyerek? – csodálkozik az asszony. – Hány száz meg száz talizmán őrzi azt a kertet, hány száz meg száz lélek veszett már azért oda.»