Az aranyhajú gyermekek
Volt hol nem volt, nagyon régen volt, mikor még apám az én apám volt, én meg az apám lánya voltam, mikor még apám az én fiam volt, én meg az apám anyja voltam, volt egyszer a világ túlsó részén, közel az ördögök országához, egy nagy város.
Abban a városban három szegény leányzó lakott, egy szegény favágónak a gyermekei. Reggeltől estig, estétől reggelig egyre csak hímeztek, varrtak, fontak; reggel elment egyikőjök a vásárra, eladta a munkát és igy csak eléldegéltek valahogy.
Egyszer, mért mért nem, megtalált a város pádisája a népére haragudni és bűntetéskép ráparancsolt, hogy három nap, három éjjel senki se gyújtson a városban világot. Mit csináljon a szegény három egy-testvér? A sötétben csak nem dolgozhatnak. Fogják, vastag szőnyegeket borítnak az ablakra, kis mécset gyújtanak és munkához látnak, hogy megkeressék a mindennapit.